Mozart egészen kivételes tünemény, nehezen megfejthető, sokrétű egyéniség. Személyisége nem volt mentes az ellentmondásoktól, és tisztázatlan helyzet is jócskán akadt rövid életében. Maynard Solomon arra vállalkozott, hogy életrajzi munkájában szembenéz a több mint két évszázaddal ezelőtti valósággal, és amennyire lehet, rendet teremt az adatok és a gyakran egymással is feleselő források között.Sok kérdés sorakozik a Mozart-életrajzban, a könyv szerzője pedig szenvedélyes alapossággal keresi a válaszokat. De nem elégszik meg igennel és nemmel # tovább lép, és a hogyanra is kíváncsi. Elképesztően sok dokumentumon rágta át magát, s a források mellé lefegyverző nyíltsággal helyezi el saját értelmezését, így építve fel az élettörténetet. Sőt azzal is törődik, ami nem hiteles: érdekli a legendagyártás természete is mint műfaj és tünet # a Mozarttal kapcsolatos hiedelemvilágot a józan folklorista szemszögéből ismerteti.Az életrajzíró ugyanakkor zenetudós is, nem tagadhatja meg önmagát: a kötet Mozart muzsikáját elemző fejezeteket is tartalmaz - olyan nyelven, amely a nem szakember zenekedvelőnek is élvezetet szerez.A zseniális Mozart végre olyan biográfust kapott, aki nem csupán varázslatos személyiségét, hanem a tényeket és az adatokat is nagyon szereti.
Eredeti cím : MOZART. A LIFE.
Nyelv : magyar
EAN : 9789635307265
ISBN : 963 530 726 8
Megjelenés : 2006.
Kötésmód : cérnafűzött kötött, védőborítóval
Oldalszám : 736
Méret [mm] : 164 x 244 x 45
Tömeg [g] : 1 220
Regisztrálás : 2006.11.30.
[Egy egész fejezet foglalkozik Mozart s a kor szabadkőművességével, a bécsi illuminátusokkal, köztük Born Ignáccal, stb.]
MacNulty, W. Kirk: A szabadkőművesség jelképei, titkai, jelentősége
Kossuth Kiadó, Budapest, 2006, 320 oldal
ISBN: 963-09-4881-8
Ősi rítusaival, szigorúan őrzött titkaival, misztikus szimbólumaival és a kíváncsiságot felkeltő szertartásaival a szabadkőművesség több mint három évszázada vonja magára az emberek figyelmét. A könyv — mely a világ legnagyobb szabadkőművesgyűjteményéből válogat (386 illusztráció) és sok tárgyat első ízben mutat be az olvasóknak.
A Könyvtárellátó recenziója
Némi gyanakvással veszi kézbe az ember az amerikai szerző színes fotókkal pazarul illusztrált könyvét, mely a szabadkőművesség múltját, különféle rítusait, jelképeinek gazdag rendszerét, a rend körüli tévhiteket, a társadalomhoz fűződő koronként változó viszonyát, és a mai világban játszott szerepét mutatja be. Ha az ember fellapozza, mindjárt nyilvánvalóvá válik, hogy ez a könyv sokkal több a nagyközönség fantáziáját felcsigázó ismeretterjesztő albumnál. MacNulty könyve méltó a nagy katedrálisépítő elődökhöz. A szerző maga is több mint négy évtizede aktív szabadkőműves lenyűgöző anyagismerettel, a történelmi háttér árnyalt bemutatásával tárja fel e korántsem titkos társaság számtalan eltérő vonásból összeálló karakterét. Az angol nagypáholy jelmondatából Audi, vide, tace!, azaz Hallj, láss, hallgass! csupán a harmadikat szegi meg. Sőt, semmit sem hallgat el, hanem könnyed stílusban, hol tömörebben, hol részletezőbben, a viszonylag közismert tényeken túl számtalan kevéssé közismert esemény felvillantásával mesél a templomos vagy rózsakeresztes elődökről, Ashmolról és Morayról, az első nagypáholy megalakulásáról, a páholyok felépítéséről, a ceremóniákon használt eszközök, jelképek jelentéséről, a yorki, a skót vagy a kimondottan keresztény svéd rítusról, a Szent Királyív szabadkőműveseiről, avagy a Királyi és Titkos Mesterekről. MacNulty szinte minden, a köztudatban élő kérdésre kitér, így például szellemes érvekkel cáfolja a szabadkőműves összeesküvés-elméletek kedvelt célpontjait, az egydolláros bankjegyen látható ábrák vagy Washington DC rejtett szabadkőműves üzeneteinek valóságát. A könyv végére érve (amelynek felépítése is a templomépítő szimbolika jegyében állt össze, hiszen az első fejezetekben érintett problémákat a szerző fokról fokra, az összefüggések egész rendszerében fejti ki) nyilvánvalóvá válik: a szabadkőművesség egyfelől sokkal kevesebb, mint ellenfelei hiszik, másfelől sokkal több, mint amit az érdeklődő kívülállók tudni vélnek róla. Akik pedig ennyivel sem elégszenek meg, azok számára MacNulty összegyűjtötte könyve végén a világ szabadkőműves szervezeteinek, múzeumainak, könyvtárainak listáját. A forrásművek és ajánlott olvasmányok bibliográfiájával, illetve név- és tárgymutatóval kiegészített, páratlanul gazdagon illusztrált kiadvány komoly művelődéstörténeti értékkel bír.
Eredeti cím : FREEMASONRY. SYMBOLS, SECRETS, SIGNIFICANCE WITH 386 ILUSTRATIONS, 327 IN COLUR
Nyelv : magyar
EAN : 9789630948814
ISBN : 963 09 4881 8
Megjelenés : 2006.
Kötésmód : cérnafűzött kötött, védőborítóval
Oldalszám : 322
Méret [mm] : 230 x 244 x 29
Tömeg [g] : 1 580
Regisztrálás : 2006.10.09.
A legfontosabb: a béke az oszlopok alatt 3
Alapelvek 8
Hasonlóság és különbözőség 19
Az "als ob" szabadkőművességről 26
A szabadkőműves szellemiség 31
Mithrász, a velünk élő elfelejtett isten 35
A szakrális módosult tudatállapotok (SASC) és a szabadkőművesség 44
Mozart testvér 50
Péczeli József, egy protestáns szabadkőműves 62
Egy bölcs orvos vagy természetvizsgáló lehet-e vallást tagadó? 72
Szabadkőművesség Szerbiában 74
Szabadkőművesség Oroszországban 85
Sopron és a szabadkőművesség 94
Győr és a szabadkőművesség 104
A színház és a szabadkőművesség 112
HÍREK 118
A szabadkőművesség a világ legrégebbi és legnagyobb testvéri közössége. Működését mítoszok és tévhitek övezik. Ugyanakkor múltja és története sem mentes a tévhitektől. Mivel a szabadkőművesség szimbólumokkal dolgozik, és ezeknek a szimbólumoknak a jelentése nem egyszer ősi mítoszokra és misztériumokra vezethető vissza, azt mondhatjuk, hogy ilyenformán a legendák nagyon is velejárói, részei a szabadkőművességnek. Ám meg kell különböztetnünk a szabadkőműves szimbólumrendszer alapjait jelentő legendákat azoktól a tévhitektől, amelyek a szabadkőművesség eredetével, történetével kapcsolatosak, és amelyek nem egyszer teljességgel megalapozatlan elképzelésekre építenek föl komplett hipotézisrendszereket.
A szabadkőművesség eredetével kapcsolatban gyakran jobbára hipotéziseket építhetünk, amelyek valószínűsége a források szerint változik. A határkő 1717, az első nagypáholy megalakulásának ideje. Azonban a szabadkőművesség nem a semmiből bukkant elő: 1717-nek előzménye, előtörténete van. Ez a kis könyv nem szándékozik, és nem is tud számot adni a szabadkőművesség eredete körüli „végső és egyetlen igazságról”. Mégis, éppen azért, hogy a szabadkőművesség fő jellemvonásait és működését még jobban megértsük, és hogy a leginkább elképzelhető múlt föltárásával a külvilág is pontosabb képet kaphasson a szabadkőművesség mibenlétéről, fontos, hogy legalább azt megpróbáljuk tisztázni, hogy milyen a legenda és a valóság egymáshoz való viszonya, illetőleg hogy mi állhat a félreértések és a tévhitek mögött.
A Könyvtárellátó recenziója
Egy mindenki számára ajánlható, olvasmányos, számtalan történelmi érdekességet felsorakoztató és művelődéstörténeti tényekben gazdag, nem utolsósorban pedig kritikus történelemszemlélettel íródott könyvet vehet kézbe a szabadkőművesség eredete iránt érdeklődő nagyközönség. Benedek Szabolcs - aki egyébként a szabadkőműves Kelet című folyóirat szerkesztője - a modern szabadkőművesség előzményeit kívánja feltárni. Bevezetőjében nagy hangsúlyt fektet az ókori és középkori ezoterikus (beavatáson alapuló) társaságokra, felvillantva mindazon spirituális, morális és szimbolikus elemeket, amelyeket a szabadkőművesség (akár indirekt módon is) magába szívott. A szellemi előzményeket követően a szervezeti gyökereket is megkeresi a szerző, külön fejezetben tárgyalva a - témával foglalkozó újabb hazai szakirodalom által kevésbé érintett - római kori szakmai szerveződések, az ún. collegiarendszer működését, a collegiumok esetleges továbbélését a középkori püspökségek, majd pedig a bencések védnöksége alatt. Természetesen nem maradnak ki a templomosok vagy a rózsakeresztesek sem, és egy néhány lap erejéig a hazai szabadkőművesség kezdeteibe is bepillantást nyerünk. A precízen felépített gondolatmenet, melyet számtalan korabeli forrásból vett idézet, szervezeti alapszabályok bemutatása, források értelmezése támaszt alá, a londoni nagypáholy 1717. június 24-i megalakulásával zárul. A kiváló esszéstílusban megírt és a szabadkőműves fogalmak magyarázataival és bibliográfiával ellátott könyvből csupán az illusztrációkat hiányolhatjuk. Sajnos több, kisebb-nagyobb sajtóhiba is becsúszott a tipográfiailag igényes kötetbe. Egy újabb, keménykötéses, illusztrált változat igazi kézikönyvtári alapművé emelheti a színvonalas munkát. Addig is érdemes széles körben ajánlani.
Részlet a kötetből:
AZ ÉPÍTÉSZET MINT METAFORA
Mi a szabadkőművesség? A kérdésre nehéz röviden válaszolni. Az Angol Egyesült Nagypáholy (United Grand Lodge of England – UGLE) internetes oldalán olvasható megfogalmazás szerint „férfiak morális és spirituális értékeken alapuló társasága. Tagjai a szervezet tanításait a rituálén keresztül tanulják meg. Ez a rituálé ősi formákat követ, s a kőfaragók öltözékét és szerszámait használja fel allegorikus vezérfonal gyanánt”. Ugyanitt azt is megtudhatjuk, hogy habár a szervezet minden vallás követői előtt nyitott, mi több, a tagság elengedhetetlen követelménye a Legfelsőbb Lénybe vetett hit, a szabadkőművesség nem vallás, még csak nem is valláspótlék – sőt a szabadkőműves-páholyokban vallási kérdések megvitatása szigorúan tilos. A fentiekből mégis egyenesen következik, hogy a szabadkőművesség alapvetően spirituális irányultságú intézmény, hiszen tagjai egyrészt hisznek egy megszemélyesített Isten létezésében – nevesítsék meg őt bármely vallás szerint is –, másrészt olyan ideákat és morális értékeket követ, amelyek a történelem folyamán mindig az emberi lélek és a jellem nemesbítését, a humanizmust, a felemelkedést, a testvériség érzetét szolgálták.
Másik vezérfonal gyanánt nézzük meg a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy 1990-ben kibocsátott irányelveit is: „(1.) A Kőművesség felavatáson alapuló, hagyományos, ezoterikus intézmény. Jóhírű szabad férfiak egyesülése, tekintet nélkül azok hitére, nemzeti hovatartozására, fajára, vagy politikai pártállására, akik egymást testvérnek tekintik, és kötelességüknek érzik, hogy embertársaikkal szemben is hasonlóképpen cselekedjenek. A Kőművesség elutasítja a tagok toborzását. (2.) A szövetség tagjait szabadkőműveseknek nevezik, ezek a szeretet, a testvériség és a béke gyakorlásával az ember és az emberiség szellemi felemelkedésén munkálkodnak. A szabadkőművesség művészete kettős tevékenységet foglal magában: a tisztaság templomának építését az ember belsejében, és azt a törekvést, ami egy harmonikusabb világ kialakítására irányul. (3.) A kőművesség rítusokat és szimbólumokat használ a tudáshoz vezető úton, törekvése, hogy tagjait az igaz emberségre, a tolerancia gyakorlására és az egyén jogainak mindenirányú tiszteletben tartásával a társadalom iránti kötelezettségeinek teljesítésére nevelje. Mivel a szabadságot elsőrendű szempontnak tekinti, a dogmatizmust elutasítja, s az egyetemességet mint alapvető elvet teszi magáévá, egyetlen tagjának sem engedi meg a vitát, vagy nézeteinek kifejtését vallási vagy pártpolitikai kérdésekben, sem a páholyban, sem szabadkőművesi minőségben másutt. (4.) A szabadkőművesség elismeri egy Legfelsőbb Lény létezését, akit a szabadkőművesek a Világegyetem Nagy Építőmesterének neveznek. A páholy szertartásos munkáin a Szent Törvény Könyve nyitva legyen, rajta a körzővel és a szögmérővel. Kötelességeinek teljesítésére minden szabadkőműves a Szent Törvény Könyvére tesz fogadalmat. (5.) Minden tag kötelezettséget vállal arra, hogy engedelmeskedik azon ország törvényeinek, amelyben tartózkodik, vagy amelyik számára védelmet biztosít. A magyar szabadkőműves kötelessége ezen felül hazája szabadságának és függetlenségének védelme, valamint az, hogy legjobb tehetsége szerint járuljon hozzá a béke fenntartásához. (6.) A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy önálló és független, mint ilyen, teljes és kizárólagos joghatósággal bír a Rend három szimbolikus fokozata felett. Bár a nőket igen nagyra tartja, a Rend követi a gyakorló kőművességben kialakult azon hagyományt, amely szerint csak férfiak vehetők fel. Nem engedhető meg a szabadkőművesi kapcsolatok fenntartása szabálytalan szabadkőművesi társulásokkal, vegyes páholyokkal, általában olyan Keletekkel, amelyek nőket is felvesznek, vagy amelyek nem a Világegyetem Nagy Építőmesterének dicsőségére végzik munkájukat. (7.) Valamennyi páholy szigorúan szem előtt tartja a Szabadkőművesek Régi Kötelmeit, valamint a Rend megállapított elveit és szokásait. Emellett minden magyar páholy szigorúan tartja magát a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy Alkotmányához, törvényeihez és határozataihoz is.” A fentiek minden magyarázat nélkül is önmagukért beszélnek:* az irányelvek ugyancsak a szabadkőművesség spirituális vonásait hangsúlyozzák, továbbá az is kiderül belőlük, hogy a szervezet igen nagy hangsúlyt fektet a hagyományok tiszteletére és ápolására.
A történelem folyamán ugyanakkor az egyes szabadkőműves-szervezetek – páholyok és nagypáholyok – különféleképpen viszonyultak az ősi hagyományok követéséhez. Ez a különböző viszonyulás hozta létre a testvériségen belül a legnagyobb eltéréseket. A külső látszat ellenére ugyanis a szabadkőművesség korántsem egységes képződmény. Már közvetlenül azután, hogy a 18. század elején a szabadkőműves-páholyok a nyilvánosság elé léptek, megfigyelhetőek a törésvonalak, amelyek közül a legnagyobb (és a legismertebb) a szabadkőművesség extrovertált, illetve introvertált irányzata között jelentkezik. A kettő közti különbség leginkább ott ragadható meg, hogy míg az extrovertált irányzat (melyet egyébként fő területi elhelyezkedése nyomán francia vagy latin rendszerű szabadkőművességként ismerünk) a szabadkőművesség tevékenységét és lényegét elsődlegesen kifelé, a profán világ és a társadalom felé irányulva képzeli el, ebből fakadóan céljának tekinti kivenni a részét a társadalmi folyamatokból – sőt olykor politizál is –, addig az introvertált irányzatú (avagy angolszász rendszerű) szabadkőművesség leginkább spirituális intézmény, tagjainak önépítésére, lelki fejlődésére helyezi a hangsúlyt, és túl azon, hogy egyáltalán nem politizál, a társadalmi problémák megoldását sem tekinti alapvető feladatának. E két nagy irányzat elkülönülése már a 18. században megfigyelhető, a konkrét szakadás pedig 1877-ben következett be, amikor a latin rendszert legnagyobb mértékben megtestesítő Nagyoriens nevű francia nagypáholy kivette szertartáskönyvéből a szabadkőműves fogalomrendszerben az általános, konkrét vallási horizontoktól független Isten-képnek megfelelő Világegyetem Nagy Építőmesterének megemlítését, és engedélyezte ateisták fölvételét is a szövetségbe. Az angolszász rendszerben ugyanakkor mindmáig követelmény a megszemélyesített Istenben való hit, ám hogy azt a tagok mely vallás szerint tisztelik, nem firtatják, sőt a páholyokban tilos a vallási kérdések megvitatása. Az Angol Egyesült Nagypáholy 1929-ben fogalmazta meg az ún. regularitás alaptételeit (Basic Principles – Alapelvek), onnantól kezdve az angolszász rendszerű szabadkőművességet tekintik regulárisnak, minden más irányzatot pedig irregulárisnak.
Egy másik megfogalmazásban a szabadkőművesség beavatáson alapuló erkölcsi rendszer, amely allegóriákban és szimbólumokban nyilvánítja ki önmagát. (A beavatás szó fontos, a következő fejezetben visszatérünk rá, mint ahogy a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy irányelvei között olvasható ezotéria kifejezésre is!) A szabadkőművesség továbbá jó hírnevű, független férfiak testvéri közössége – szövetsége –, amely egyfelől zártsága és ebből fakadó titokzatossága okán kedvelt céltáblája a többnyire rossz szándékú összeesküvés-elméleteknek, másfelől ugyanezen zártság miatt (mely leginkább abban nyilvánul meg, hogy működésének lényegi elemei csak a tagok előtt ismertek) létezését rengeteg hiedelem és téveszme veszi körül. Itt, ennél a pontnál érdemes kicsit bővebben foglalkoznunk a titkosság kérdésével is. A szabadkőművességet ugyanis gyakran titkos társaságként szokták emlegetni, sőt egyes profán szerzők némi marketing ízű hangzatossággal a világ legnagyobb titkos társaságaként aposztrofálják. Jelen sorok szerzője a titkosság hangsúlyozása helyett azonban inkább a diszkréció fogalmát ajánlaná az olvasók figyelmébe. Hívjuk újra segítségül a UGLE internetes oldalát, ahol ezt találjuk: „A szabadkőművesség titkai az egymás megismerési módozatainak tradicionális titkait jelenti. A szabadkőművesség nem titkos társaság, minden tagja szabadon kinyilváníthatja tagságát, és ezt meg is teszi, amennyiben arra alapos indokai vannak. Alkotmánya és szabályai szintén nyilvánosak. Sem az elvek, sem a célok tekintetében nincsenek titkok. Mint sok más szervezet, a szabadkőművesség is a belső dolgait a tagság privát ügyének tekinti.” Mindebből az derül ki, hogy a szabadkőművesség titkossága elsősorban a tagok kilétére irányul, azaz egy szabadkőműves csak önmagát fedheti fel a profán világ előtt, testvéreit azok beleegyezése nélkül nem – kivéve persze, ha az illető már meghalt. Nem beszélhet továbbá egy szabadkőműves a szövetség belső ügyeiről sem, amelybe szervezeti kérdések épp úgy beletartoznak, mint az egymás felismerésére szolgáló szavak és jelek, továbbá a szabadkőművességben használatos rituálék és rítusok összessége. Ezen jellemzőkre azonban inkább a diszkréció fogalmát tűnik ildomosnak és célszerűnek használni. Ugyanakkor sietve leszögezzük azt is, hogy a szabadkőművességnek valóban vannak titkai, ám ezek nem azért titkok, mert valamiféle hátborzongatóan rejtélyes dolgot fednének, hanem azért, mert egy szabadkőműves ha akarna se tudna róluk beszélni, lévén, hogy nem verbális síkon léteznek, nincsenek rájuk szavak és mondatok, hanem a pszichére, az emberi lélekre és a jellemre hatnak. Mindez az ezotéria és a hermetika fogalomkörébe tartozik, részletesebben szólunk róla a következő fejezetben.
A szabadkőművesség tehát a világ legrégebbi és legnagyobb testvéri közössége. Működését mítoszok és tévhitek övezik. Ez nem csak napjainkra jellemző: a szabadkőművességet, és azokat a szervezeteket, amelyek valamilyen formában az elődeinek tekinthetők, a történelem folyamán a profán világ többnyire gyanakvó kíváncsisággal, és olykor rágalmaktól sem mentes, téves információkra alapuló előítéletekkel szemlélte. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen a szabadkőművesség a szó klasszikus értelmét tekintve ezoterikus társaság – hamarosan kitérünk arra, hogy mit is értünk ez alatt –, ezért (mint említettük) lényegi megnyilvánulásait és a tevékenységét a szervezet fő jellemvonásaiból eredően csak az láthatja tisztán, aki közeli kapcsolatot ápol vele. Ugyanakkor a működésén túl a szabadkőművesség múltja és története sem mentes a tévhitektől. Mivel a szabadkőművesség szimbólumokkal dolgozik, és ezeknek a szimbólumoknak a jelentése nem egyszer ősi mítoszokra és misztériumokra vezethető vissza, azt mondhatjuk, hogy ilyenformán a legendák nagyon is velejárói, részei a szabadkőművességnek. Ám meg kell különböztetnünk a szabadkőműves szimbólumrendszer alapjait jelentő legendákat azoktól a profán világban és olykor a szabadkőművesség berkein belül egyaránt fölbukkanó tévhitektől, amelyek a szabadkőművesség eredetével, történetével kapcsolatosak, és amelyek nem egyszer teljességgel megalapozatlan elképzelésekre építenek föl komplett hipotézisrendszereket.
Ez a kis könyv nem szándékozik és nem is tud számot adni a szabadkőművesség eredete körüli „végső és egyetlen igazságról”. Már csak azért sem, mert zárt (ezoterikus) testvériség lévén a szabadkőművesség és az előzményeinek tekinthető beavatási társaságok (amelyek hagyományaiból, mint látni fogjuk, a modern szabadkőművesség is merített) előtörténete és eredete megfelelő dokumentumok, írásos emlékek híján nehezen kutatható. Régi történészaxióma szerint egy forrás önmagában még nem tekinthető forrásnak; két forrás esetén már föltételezhetjük, hogy történt valami; és csupán három forrás megléte esetén állíthatjuk egy-egy dolog vagy esemény megtörténtét, létét. A szabadkőművesség eredetével kapcsolatban ugyanakkor gyakran csak egy vagy két forrás létezik egy-egy konkrét esemény körül, úgyhogy jobbára hipotéziseket építhetünk, amelyek valószínűsége a források szerint változik. A határkő 1717, az első nagypáholy megalakulásának ideje, amikor egy londoni fogadóban az addig a mostaninál jóval nagyobb titokban dolgozó szabadkőműves-páholyok közül négy elhatározta, hogy egy közös fölöttes szervet (nagypáholyt) hoz létre. Ezzel az időponttal egyúttal a modern szabadkőművesség megjelenését is szokás datálni. 1717 után már viszonylag bőséggel állnak dokumentumok a szabadkőművesség történetét kutatók rendelkezésére – azzal együtt, hogy olykor ezek a dokumentumok is hiányosak, vagy csupán félinformációkat tartalmaznak.
Ám a szabadkőművesség nem a semmiből bukkant elő: 1717-nek előzménye, előtörténete van. Nyilvánvaló, hogy bár a modern szabadkőművesség megszületése időpontjának 1717. június 24-ét tekinthetjük, valójában aznap, a londoni A Lúdhoz és a Rostélyhoz címzett fogadóban a szövetség jelenleg is érvényes szervezeti keretei jöttek létre; illetve ezt a napot felfoghatjuk olyan dátumként is, amikor a szabadkőművesség megjelent a világ számára, tudatva, hogy él és dolgozik. Mindenféle logikának ellentmond, hogy egy ilyen eseménynek, amelyen négy páholy egyesül és kimondja az első nagypáholy megalakítását, ne lenne előzménye. S előzményen még csak ne is csupán 1717 februárjára gondoljunk, mikor is döntés született a június 24-i ünnepélyes alkalomról. 1717 az az év, amikor a szabadkőművesség deklaráltan megjelent a világ előtt, ám ennek – ez nem lehet vita tárgya – hosszú évszázadokra visszanyúló előzménye van.
Ha a szabadkőművesség 1717 előtti történetét kutatjuk, kellő mennyiségű megbízható forrás hiányában sok esetben jószerivel csupán sötétben, vagy legalábbis félhomályban tapogatózunk, és gyakran feltételezésekkel rukkolhatunk elő. Mint említettük, a szabadkőművesség eredetéről tucatnyi legenda és hipotézis létezik a profán és a szabadkőműves világban egyaránt. Ahogy haladunk visszafelé az időben, úgy egyre több a bizonytalan pont, egyre nagyobb a homály. Mégis, éppen azért, hogy a szabadkőművesség fő jellemvonásait és működését még jobban megértsük, és hogy a leginkább elképzelhető múlt föltárásával a profán külág is pontosabb képet kaphasson a szabadkőművesség mibenlétéről, fontos, hogy legalább azt megpróbáljuk tisztázni, hogy milyen a legenda és a valóság egymáshoz való viszonya, illetőleg hogy mi állhat a félreértések és a tévhitek mögött.
Mielőtt azonban rátérnénk a szabadkőművesség eredetének vizsgálatra, fontos néhány szót ejteni arról a különleges szerepről, amelyet az építészet tölt be az emberi tevékenységek között.
Az építészet tudomány és művészet sajátos, egyedi keveréke. Egyfelől tudomány, hiszen alapvető fontosságú fizikai és más természeti törvényeket használ, azokat alapul véve és azokat tiszteletben tartva dolgozik. Egy ház, egy épület kivitelezéséhez elengedhetetlen tényező a fizikai és a természeti törvények ismerete, olyannyira, hogy az építészeti tervezés során az első lépések közé tartozik a természet adta lehetőségek feltárása. Ám a természettudományos ismereteken túl az építészetnek figyelembe kell vennie például azt is, hogy épület milyen célt szolgál, és hogyan lehet az ebből fakadó funkcióit megtervezni, kivitelezni, biztosítani – ez ugyanúgy beletartozik a lehetőségek feltárásába. Ugyanakkor az építészet művészet is, hiszen az épületek tervezése kreatív tevékenység, ahol az esztétikának és a funkcionális szempontoknak egyszerre kell érvényesülniük.
Mindezekből eredően az építészet már az emberi történelem kezdeteinél is megkülönböztetett figyelemben részesült, hiszen olyan tevékenységről van szó, ahol az embertől független erők keverednek az ember akaratával. A kettő szimbiózisa alkotja az építészet lényegét, melyben ilyen módon megnyilvánul az ember teremtő erejének és az isteni eredetű természeti törvényeknek együttes, alkotó jellegű alkalmazása. Nem véletlen, hogy az építészet nyelvi fogalmait fölhasználjuk az élet egyéb területein. Az sem véletlen, hogy a legnagyobb és a legrégebbi ezoterikus-hermetikus testvéri közösség, a szabadkőművesség is az építőszervezetekre épül, és szimbolikájában építészeti fogalmakat használ. Hogy aztán a régi, operatív építőszervezetekből miként jött létre a mai formájában ismert filozofikus-spirituális testvéri közösség (az ún. spekulatív kőművesség, azaz a modern szabadkőművesség), és miként épültek bele az építőszervezetek rituáléjába ezoterikus-hermetikus elemek, arra remélhetőleg (ha nem is a maga teljesességében, de részben) fény derül eme könyvecske lapjain.
Volkmar Braunbehrens monográfiája, mely Mozart életének bécsi éveit veszi nagyító alá, még a könyvtárnyi terjedelmű Mozart-irodalomban is kiemelkedő és sokat idézett alkotásnak számít. A Braunbehrens által mozgatott, bámulatos mennyiségű dokumentumanyag nem akadálya, inkább serkentője a könyv dokumentarista pontosságában is érdekfeszítő olvasmányosságának. Alapvető munka a Mozart-életmű és a korszak kultúrhistóriája iránt érdeklődő olvasónak, a szakembernek pedig kötelező olvasmány. A könyv betekintést nyújt a korabeli Bécs hétköznapi életébe, informál Mozart lakóhelyeiről, utazásairól, viselkedéséről és munkamódszeréről, és mindeközben - szigorúan a dokumentumok tanúsága alapján - képes megdönteni számos, a Mozart-irodalomban megkövesedett tévhitet.
Eredeti cím : MOZART IN WIEN
Nyelv : magyar
EAN : 9789633898628
ISBN : 963 389 862 5
Megjelenés : 2006.
Kötésmód : cérnafűzött kötött, védőborítóval
Oldalszám : 588
Méret [mm] : 148 x 202 x 36
Tömeg [g] : 760
Regisztrálás : 2006.05.19.
A tikos elit klubok mindig is nagy hatással voltak a társadalmak életére. Az ilyen szervezetek kezdetben csak erőt gyűjtenek, azután felhasználnak másokat, azok tudtával vagy anélkül, hogy lábukat szilárdan megvethessék, és tovább növeljék befolyásukat. Végül a társadalom elpusztítására törnek. Egyesek közülük jelenleg is markukban tartják a világot. A könyv legkényelmetlenebb felfedezése éppen az, hogy a legerősebb titkos társaságok már most maguk irányítják a világ életét, azt kutatják, hogyan puszíthatják el a tisztességet, a morált, miközben nyíltan éppen ezen értékek védelmezőiként lépnek fel. Pusztító fegyverük az idő és a hatalom. A hatalom már az övék, s csak idő kérdése, mikor jut el a világ sötét terveik végcéljához.
Ez a könyv huszonegy megfoghatatlan, de mégis létező társaságot mutat be. Mélyen elbizonytalanító, esetenként riasztó elemhzéseiben részletesen feltárja, hogyan manipulálták évszázadok óta, és manipulálják ma is a világot a gazdaságon, a mesterségesen szított háborúkon keresztül, hogyan befolyásolják a társadalmak életét, hogy végül majd elérjék az általuk hőn vágyott új világrendet.
A Könyvtárellátó recenziója
A szenzációra éhes olvasók étvágyának csillapítására született az a rendkívül igényes kivitelű, számtalan kiváló fekete-fehér fotóval és régi metszetek, képek reprodukcióival illusztrált, név- és tárgymutatóval kiegészített kiadvány, amely a világ huszonegy legveszélyesebb titkos társaságát mutatja be dióhéjban - miként az előszó ígéri. Noha a szerző valóban sok érdekes adatot, művelődéstörténeti, történelmi tényt sorol fel az assasinok, a Római Klub, a Külügyek Tanácsa, a szabadkőművesek, az illuminátusok, a templomosok, a Ku-Klux-Klan, a maffia, az Opus Dei, a Koponya és Csontok, a Sion Rendje, a rózsakeresztesek és néhány kevésbé ismert szervezet működéséről, tagjainak pályafutásáról, a mű egészét mégis inkább az összeesküvés-elméletek gyanakvó alapállása jellemzi. A bulvársajtótól megszokott leegyszerűsítő fejtegetések közé olykor durva tévedések is csúsznak, a szerző állításait pedig egy-két kivételtől eltekintve (akkor is csak a szerzőt és a mű címét idézve) sehol sem adatolja. Meglehetősen súlyos kijelentéseit nem ritkán a sokan úgy vélik, állítólag, sok elemző szerint típusú érvekkel támasztja alá. A Sion Rend kapcsán pl. a Da Vinci-kódból ismert teljességgel bizonyíthatatlan legendákat visszhangozza, így például kiderül, hogy a rend nagymesterei közt volt Leonardo, Newton és Jean Cocteau is. "A szóbeszéd szerint a jelenlegi nagymester egy spanyol ügyvéd, még a Pablo Norberto nevet is emlegetik, de a tényleges személyt nem sikerült azonosítani. Mások szerint a rend mai vezetője Belgiumban él."
Miskolczy Ambrus: A modern magyar demokratikus kultúra "eredeti jellegzetességeiről"
Napvilág Kiadó, Budapest, 2006, 151 oldal
A modern demokrácia, mint a nyugati kultúra alapvetése évezredes fejlődés eredménye. A demokratikus kultúra "magába foglalja mindazt, amit a felvilágosodás és a romantika, a liberalizmus és a demokratizmus jelentett, pontosabban mindebből az egyenlőségre való törekvés" - olvashatjuk a szerző előszavában. Miskolczy Ambrus újabb kötetében a modern magyar demokratikus kultúra eredeti sajátosságait kívánja feltárni. Elsőként a felvilágosodás és a liberalizmus viszonyát elemzi a 18-19. század fordulójának hazai politikai és kulturális miliőjében. Részletesen kitér arra a - magyar történetírásban vitatott - témára, hogy létezik-e folytonosság az 1790-es évek és az 1830-as évek reformtörekvései között. Ezt követően a titkostársasági demokratikus kultúráról, s a magyar szabadkőművességről olvashatunk, s betekintést nyerhetünk az ún. magántársasági demokratikus kultúrába, melynek révén a felvilágosodás szelleme és eszmeisége családi, baráti körökben, iskolákban, egyházközségekben és művelődési társaságokban élt tovább. Megtudhatjuk azt is, miként létezett a korban egymás mellett a nacionalizmus, a romantika és a liberalizmus. A demokratikus kultúra és a rendiség című fejezetben a tömegek és az elit viszonya, a francia modell és a magyar valóság közti különbség, illetve a magyar demokratikus kultúra ellentmondásossága kerül kifejtésre, kiegészítve a korabeli rendhagyó nemzetiségpolitikát elemző kitekintéssel. Ez utóbbi téma kapcsán végül az 1850-es évek magyar-román dialógusáról, illetve a magyar demokratikus kultúra lehetőségeiről tájékozódhatunk. A lábjegyzetekkel ellátott kötetet névmutató zárja.
Cím: A modern magyar demokratikus kultúra "eredeti jellegzetességeiről"
Alcím: 1790-1849
Szerző: Miskolczy Ambrus (1947-)
Nyelv: Magyar
Tárgyszó: politikai filozófia
demokrácia
Magyarország
18-19. század
ISBN: 963-9350-98-2
ETO: 321.01(439)
321.7(439)"179/1849"
Kiadás: Budapest,Napvilág,2006
Egyéb: 151 p.
21 cm
"Racionalizálódó korunk furcsa ellentmondása, hogy a tapasztalati tudományra épülő világszemléletünk ellenére egyre többen fordulnak az asztrológia, a spiritizmus, az okkult jelenségek és egyéb ezoterikus praktikák felé" - olvashatjuk a kötet fülszövegében. A liberális szellemiségű olvasók bizonyára szörnyülködni fognak Kovács Gábor atya igencsak konzervatív nézetein, ám ő művét "a hívő és imádkozó katolikus olvasónak" szánta, hogy segítséget nyújtson a mágia felismerésében és leküzdésében. Előfordulhat ugyanis, hogy még a jóravaló keresztényeket is megtévesztik "ezek a vallási köntösbe öltöztetett szellemi áramlatok", pedig a mágikus praktikákat a Szentírás és az egyház is egyértelműen elítéli. Az atya könyvének anyaga korábban tizenhat félórás előadás formájában hangzott el a Mária Rádióban. Ismerteti híveivel a spiritizmus veszélyeit, ír a talizmánokról és a továbbküldés esetén szerencsét hozó lánclevelekről, a "sátáni csodákról", a New Age mozgalom "vadhajtásairól", az elváltozott tudatállapotról, az Alfa-állapotról, a meditációról, sőt, a Harry Potter-könyvekről is. Olvashatunk Helena Blavatskyról, a teozófia megalapítójáról, a zen filozófiáról, a miszticizmusról, a kereszténységet és a pogányságot elegyítő szinkretikusokról, a jógáról, de a szerző nem rejti véka alá elmarasztaló ítéletét az Ószövetséget kritizálók, az antiszemiták, illetve Badiny Jós Ferenc "eltorzított" Jézus-ábrázolása, az "agg istenkáromló" zavaros gnosztikus mágusvallása felett sem. Természetesen a valódi csodák és szentségek mibenlétét is megmagyarázza híveinek, hogy aztán ennek tükrében állítsa pellengérre a természetgyógyászat és a lélekvándorlás hirdetőit, no meg a szabadkőműveseket. Elsősorban vallásukat gyakorló keresztény olvasók figyelmébe ajánlható.
Cím: Mágia és hit
Szerző: Kovács Gábor
Nyelv: Magyar
Tárgyszó: okkultizmus
hit
ISBN: 963-361-849-5
ETO: 133.25
211
Raktárszám: 133
ÚK szám: 200702013
Kiadás: Budapest,Szt. István Társ.,2006
Egyéb: 186 p.
20 cm
Lévi, Eliphas: A ragyogás könyve, A Tarot, a Kabbala, a Számmágia és a Szabadkőművesség belső misztériumai
Hermit Könyvkiadó, [Miskolc], [2006], 152 oldal
A test és a lélek szövetsége a fény és az árnyék házassága. A csillagok kilélegzik fényes lelküket és egymáshoz vonzzák fényességüket. A föld lelke, a gravitáció kikerülhetetlen törvényeinek foglya megszabadul az elkülönülés réven, áttör az áldozati ösztönökön, és eljut az emberi értelemig. E lélek bebörtönzött része néma, de írásban megőrzi a természet titkait, a szabad rész nem tudja elolvasni ezt a baljós írást anélkül, hogy azonnal el ne vesztené a szabadságát. Az ember nem jut el a néma vegetatív szemlélődéstől a szabad élő gondolatig, kivéve, ha megváltoztatja az érzékszerveit és a környezetét. Ebből származik a feledékenység, amely a születés és még szörnyűbb előérzeteink bizonytalan emlékeinek velejárója, amelyek mindig hasonlítanak révületeink és álmaink vízióira.
Cím: A ragyogás könyve Alcím: [bevezetés a hermetikus hagyományba] Szerző: Constant, Alphonse Louis (1810-1875) Egyéb szerző: Kozma Mihály (ford.) - Kássa László (1959-) (ford.) Tárgyszó: Kabbala, okkultizmus ISBN: 963-9654-03-5 Kiadás: [Miskolc],Hermit,[2006] Egyéb: 150 p. 21 cm
A kötet tartamából: a logika korlátai, "paradoxonok", gnosztikus analógiák, szabadkőműves motívumok, az "egyezményes filozófia", kísérlet a "paradoxonok" feloldására.
EAN : 9789639363458 ISBN : 9639363456; 973834172X ISSN : 0865-008X Megjelenés : 2006.05.22. Kötésmód : ragasztott kartonált Oldalszám : 248 Méret [mm] : 135 x 209 x 16
Nagymesteri székfoglaló 3
"A Nagymesterség nem hatalom, hanem munka és szolgálat" 8
A rituális jövő 13
Az Angol Egyesült Nagypáholy Nagymestere - Őfensége a kenti herceg - beszéde 2005. április 27-én 18
Szabadkőművesség és vallás 22
Szabadkőművesség Svédországban 31
Élményeim a szabadkőművességről Ausztriában és Magyarországon 42
Tolerancia és hit 50
"A kőműves az emberiséget szolgálja" 55
Gondolatok a vakolásról 64
Erősödő magyar szabadkőművesség 73
Olvasónapló 77
Híreink 83
Bejegyzések
